Nagy Szilvia

Nagy Szilvia

Nagyon sokszor futottam neki ennek a néhány sornak, és bevallom, nagy nehezen, sokadszorra hoztam csak össze ezt a szöveget. Hosszasan kerestem a szavakat, mert nem könnyű megfogalmazni azokat a nem kézzel fogható, láthatatlan belső folyamatokat, melyek az általános közérzet változásában fejtik ki hatásukat. Mégis szerettem volna leírni mit nyújt számomra Klári módszere: a légzésterápia és a deeksha, mert végtelenül hálás vagyok mindazért, amit kaptam tőle. Itt muszáj megjegyeznem: Köszönöm Klári!

A légzésterápiában egy különleges légzéstechnika segítségével módosult tudatállapotba kerülünk, ahol nem titkoljuk többé önmagunk előtt azokat az érzéseket, amiket nem merünk, vagy nem akarunk felvállalni, esetleg annyira megszoktuk őket, hogy már el is feledkeztünk róluk. Lehetőség nyílik arra, hogy tisztázzuk a konfliktusokat saját magaunkkal, gátlások nélkül tudomásul merjük venni, milyenek vagyunk és miért vagyunk olyanok, amilyenek.

Telis tele vagyunk érzésekkel és gondolatokkal, melyek meghatározzák a szavainkat, a cselekedeteinket, törekvéseinket és azok kimenetelét. A gondolatokat könnyebb rendezni, mint az érzéseket. A gondolatok konkrétak: lehetnek szavak, képek, hangok, jelenetek, fantáziák, emlékek. Le lehet őket írni, le lehet rajzolni egy papírra.

Az érzések sokszor megfoghatatlanok. Ott kavarognak bennünk, a felszínen, vagy a szívünk mélyén. Feltűnnek, majd eltűnnek. Előfordult már veled, hogy nem értetted, hogy lehet az, hogy tegnap még szerelmes voltál, ma már érdektelen? Tegnap még mérges voltál, másnap megnyugodtál, és nem értetted, miért voltál úgy oda? Sokszor nem is tudjuk honnan jönnek az érzéseink, miért érezzük őket, miközben egy-egy érzés van, hogy évekig, akár egy életen át velünk tud maradni, és uralja a cselekedeteinket. Bizonyos irányokba hajt, ahova talán nem is szeretnél haladni, vagy távol tart olyan céloktól, amikre vágysz, de nem mered elhinni, hogy elérheted.

Vannak könnyedén felvállalható érzések, mint az öröm, a sikerélmény következtében érzett büszkeség, az együttérzés, a nyugalom, a szimpátia, a szeretet... Ezeket nem kell eltitkolni, szívesen megosztjuk egymással. Vannak azonban olyan érzéseink is, amiket nem akarunk megmutatni másoknak, sőt saját magunk előtt is letagadjuk a létezésüket: irígység, frusztráció, félelem, megbántódás, bosszúvágy, szégyen, harag. Ezeket a negatív dolgokat a legtöbb ember igyekszik elfelejteni, magába temetni. De attól még dolgoznak bennünk, csak titokban.

A harag érzése például eltávolíthat családtagokat, barátokat egymástól. Ha tudjuk miért haragszunk, könnyebb a helyzet, mert akkor csak bátorságot kell meríteni és akár egy beszélgetés által rendeződhet a konfliktus: megbocsájthatunk egymásnak. De mi van azokkal az érzésekel, amiket nem is  tudsz mihez kötni? Mondjuk nem haragszol, csak van benned egy ellenérzés. Vagy nem vagy depressziós, csak örömtelen.  Mi van azokkal, akiket megkérdezel, hogy „Valami baj van?” és azt mondják  „Nincs semmi.” „Akkor miért vagy szomorú?” „Nem vagyok szomorú. Én ilyen vagyok.” ? Mi van a bátortalansággal? Mi van azokkal, akiket tehetségük, tudásuk többre hivatna, mint ahol tartanak az életben, de ha megkérdezed tőlük „Ha nem szereted a munkádat, miért nem próbálsz meg valami mást?” azt mondják „Én nem is tudom. Ez van. Nincs jobb ötletem.”  

Úgy érzem, önismeret nélkül az ember csak a sors áldozata, vagy kegyeltje lehet, de nincs hatalmában irányítani azt. Örökké a körülmények játékszere marad és ha valaki megkérdezi tőle, miért olyan az élete, amilyen, akkor majd azt mondja „Ilyen az én szerencsém.”  „Így alakult.” vagy „Az anyám/apám/férjem/főnököm kiszúrt velem.” esetleg  „Nem tudom. Fogalmam sincs. Ilyen és kész.”

Számomra a legfontosabb a légzésterápiában az, hogy ez a módszer segít felfedni az okokat, leleplezni a magam előtt elhallgatott titkokat. Segít egyre jobban feltérképezni magamat, a belső világomat, ami meghatározza a külső világomat. Segít megismerni és sorba rendezni az érzéseimet, amik meghatározzák a hangulatomat nap mint nap, amik megalapozzák a hitrendszeremet, mindazokat a perspektívákat, amiket el tudok képzelni magamnak mint reális jövő és mindazokat, amiket nem.

Az ősi kérdés, mely az emberiséget foglalkoztatja a kezdetektől az idők végezetéig, engem is gondolkodóba ejtett: Kik vagyunk?  És az ebből következő kérdés, hogy a karakterem mire predesztinál engem? Mivé válhatok? Mivé nem?

Hiszem, hogy a kérdésekre a válasz ott van bennünk, csak hozzá kell férni valahogy az érzelmek „fekete dobozához”, ami az információt tárolja. Sok módszer létezik, ami feltörheti a kódot. Nem ismerem mindet, de Klári módszerét az elmúlt másfél évben egész jól megismertem, és vele együtt magamat is egyre jobban.

Mit nyújtott nekem ez a másfél év? A fenti és hasonló kérdésekre már nem az a válaszom, hogy „Nem is tudom.” Nem is hibáztatok mást, ha valami most nem  úgy működik az életemben, ahogy azt kislány koromban megálmodtam.

Ajánlom Klári módszerét mindannak, akit érdekel, kivel tölti együtt a napi 24 órát élete minden napján és szeretne ezzel az illetővel szeretetben és békében élni. Ajánlom azoknak, akik szeretnék önmaguk legjobb verzióját kibontakoztatni. Ajánlom azoknak is, akik nem szeretnék, hogy közérzetük mindig valakitől vagy valamitől függjön.  Akik szeretnének könnyen megbocsájtani és hosszasan örülni. Akik szeretnének a lehető legtöbbet mosolyogni.

Szilvi