P. Roland

P. Roland

Az elsődleges célom a három napos beavatással az ellenállásom feloldása volt. Az ellenállás feloldása önmagam igazi valójával szemben. Ezt a lépést én magamtól nem tudtam megtenni, elérni, mivel mindez a kegyelem által teremtődik meg. Megérkezésemkor tisztában voltam félelmeimmel, türelmetlenségemmel. Minél előbb le szerettem volna tudni ezt a három napot, aztán végre elmenni és egy jó helyen élvezni az elért boldogságot. A tökéletes helyszín mellett a csapat remeknek tűnt, így belevetettem magam a folyamatba. A gyakorlatokat többnyire ismertem korábbi Deekshával foglalkozásaim során és rengeteg olyan dolgot jegyzeteltem le, néztünk kivetítőn, amikkel már korábban találkoztam. Itt kezdődött egy igazi csoda, ami másnak semmiségnek tűnhet, de én nagyon figyelek a részletekre, minden apró látszólag lényegtelen dolgot a tanítás részeként érzékelek. A folyamat során észrevétlenül elkezdtem természetes békével részt venni minden részén a beavatásnak.

Nem okozott kellemetlenséget lejegyzetelni számomra ismert dolgokat és három napon keresztül az ott történtekre fókuszálni. Ez akkor teljesedett ki leginkább, amikor elérkeztünk egy speciális tánchoz, ami fél óráig tartott, valamint egy még keményebbnek tűnő hosszabb ideig tartó mantrázáshoz. Ezekről voltak korábbi igen rossz tapasztalataim. Ezen alkalommal viszont akaratomtól teljesen függetlenül elkezdtem élvezni a táncot és szinte rosszul éreztem magam, amikor vége lett. A hosszú mantrázás pedig egy áldott csodálatos folyamattá vált, amelyet tökéletes harmóniában éltem meg, semmi másra nem volt igényem, tökéletes volt.

A három nap során eljutottam számomra a legfontosabb dologhoz, az út élvezetéig. Nem tudok kisebb szavakat használni, minthogy világmegváltó csoda bármihez odaadással fordulni. A harmadik napon egy fantasztikus Deeksha tapasztalása közben a matracon fekve éreztem, hogy lassan végéhez érünk a beavatásnak és valami szentséges dologra vártam, hogy történjen, mintegy megkoronázásának a három napnak.

Nem történt. Csak ott feküdtem és nem jelent meg előttem aranyfényben Isten és nem szálltam ki a testemből sem, hogy egy csúcsélményként végig lebegjek az oltár fölött. Ennél sokkal több történt. Semmi. Ott feküdtem és lélegeztem, de mindennel teljesen összhangban. Ezután kimentem a kertbe sétálni és annyit éreztem, hogy egységben vagyok a természettel, önmagammal és mindazzal, amit tapasztalok.

Leírhatatlan hálát érzek, hogy mindez lehetővé vált. Köszönöm!

< Vissza