Kovács Zsuzsanna

Kovács Zsuzsanna

Egy évvel ezelőtt én éppen egy tudatosságfejlesztő iskola első évfolyamára jártam, mikor a barátnőm szólt, hogy nincs-e kedvem menni vele egy ilyen deekshára vagy mire…kérdeztem hogy az milyen?...azt mondta transzlégzés van és sírnak az emberek….húúú hát ez nekem egyáltalán nem volt szimpatikus, nem is akartam menni. Aztán csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy az apáról fog szólni (és naná hogy azzal nekem is vannak gondjaim :) ráadásul pont a névnapomon február 19-én volt….így hát a rossz érzések ellenére elmentem az első programomra 2018. 02.19-én Klárihoz.

Természetesen apás kislány voltam, akit természetesen az apukája nem szeretett, így maradt a mardaló vágyakozás a szeretetre, a zokogás amikor azt látom egy filmben, hogy az apa karaktere imádja a lányát. Nem volt könnyű gyerekkorom, volt benne minden, nem sajnáltam az életem megtervezésénél az akadályokat magamtól J Hosszú évekig beteg voltam, kórházról kórházra jártam, apu ivott, bántott bennünket, bántotta anyukámat, előttünk öntötte le forró teával, vagy ment neki egy késsel…. a nevemet is onnan kaptam, hogy az első szerelme Zsuzsanna volt …..és több ilyen „ínyencség” volt még az életünkben. Én mégis imádtam apukámat. Viszonzatlanul. És immár 18. éve a másvilágról, 44 éves volt amikor elment.

Nos, ilyen háttérrel mögöttem kerültem el erre az apás oldásra, és soha nem gondoltam volna, hogy ebből majd ez fog kialakulni, ami végül is megváltoztatta az életemet :)

Addig a napig a meditáció számomra nem jelentett semmit, mert nekem nem ment, pedig komolyan próbáltam, sokszor, sokféleképpen.

És aznap ott volt Ő, és beszéltem vele, és elmondhattam neki mindent ami bántott, és el tudtam mondani, meg tudtam látni, hogy Én mivel bántottam őt! Nem hittem hogy képes vagyok lemenni apukám gyerekkorába, és érezni amikor ott ül a kiságyában sírva, és annyira elhagyatottan, hogy akkor ott fogadalmat tett….és ehhez tartotta magát egész életében. És megértettem Őt…megértettem hogy miért nem szeretett…nem csak engem…senkit sem igazán.

És megvolt a katarzis J  átölelt és elhittem, mert éreztem hogy szeret <3

És tudjátok hogy van ez, ha bőgsz, nem csak potyognak a könnyeid, de érzed a szívedben azt a maró fájdalmat, azt a keserűség érzést…. a meditáció háromnegyedénél azt vettem észre, hogy bár végig zokogtam az egészet, nem fáj semmim, se a szívem, se a mellkasom, se a lelkem….egyszerűen csak könnyű vagyok J Ezután minden egyes meditáción amikor szóba került apukám, mindig ott volt mellettem és átölelt <3

Akkor aznap tudtam, hogy én is áldásadó akarok lenni….és már májusban az lettem :)

Ahogy a legtöbb embernek, nekem is (az előzményeket nézve nem is csoda ) problémáim voltak a párkapcsolatommal, azaz az addigiekkel, mert persze akkoriban nem volt egyáltalán párkapcsolatom J

És jött a párkapcsolati oldás…tudtam hogy 3 férfi van, akivel vannak még feladataim, és vártam, hogy majd csak feljön valamelyik, esetleg mindegyik az oldás során. Ültem ott, és lélegeztem, és vártam, és befelé figyeltem, és vártam….de semmi! A lábaim viszont már a törökülésben annyira zsibbadtak, hogy legalább 4x gondoltam azt, hogy én ezt abbahagyom, és kimegyek!!! Nagyon nehéz volt hogy maradjak, mert a 40 perc alatt semmi mást nem láttam, nem éreztem, csak azt, hogy iszonyatosan zsibbad a lábam. De maradtam, bár csalódtam, hogy ez ennyi volt, és még jól sem érzem magam. ;(

Aztán otthon leírtam (mindig leírom) mi történt az oldáson. Pár nap múlva ütött meg a felismerés….hiszen én mindig menekültem a kapcsolataimból, mindig én szakítottam és vetettem véget a dolognak, ha már számomra az nem volt megfelelő….be kellett látnom, hogy ezt akarta mutatni a felsőbb énem, NE MENEKÜLJ! …és most már fejlődöm ebben is, már átgondoltabb vagyok.

Egyébként is eltelt vagy 2 hónap a programsorozatból, és azt vettem észre, hogy unalmas az életem, mert nem idegeskedem semmin sem :) nyugodt vagyok, és mosolygok. A kolléganőmet is állandóan megölelgettem, ami már napi rutinná vált nálunk :)

Mi 4-en vagyunk testvérek, és az egy évvel fiatalabb húgom él itt a fővárosban, az öcséim vidéken.

Ennek ellenére, hogy ő itt él, csak vele nem tartottam a kapcsolatot. Igazából mindenkivel összeveszett már, még anyukánkkal is több hónapig nem beszélt, és mikor nem jött el az öcsénk esküvőjére, mert neki éppen futóversenye volt (kb a 800. , és ami egyébként szinte minden héten van már) , szóval akkor én megszakítottam vele minden kapcsolatot, kitöröltem minden közösségi oldalról, a telefonszámával együtt az életemből is. Nem bántam, úgy éreztem nekem ilyen egyoldalú kapcsolat nem kell. Évek teltek el, és nem beszéltünk, nem kerestük egymást.

És a testvérrel kapcsolatos oldás után 1-2 héttel a következő történt:

Nekem akkor volt éppen egy rövidebb kapcsolatom, és úgy volt, hogy csütörtökre szabadságot veszek ki, mert találkozni fogunk. De mégsem tudott jönni a srác, ezért gondoltam akkor bemegyek mégis dolgozni. Elszöszöltem kicsit az időt, és a szokásos hévemet lekéstem Békásmegyeren. Így vártam a következőt. Egyszercsak valaki megérinti a vállamat…..A húgom volt az! Pont Szentendrére ment állásinterjúra, egyébként pesten lakik, sosem jár errefelé….. mennyi esélye volt ennek???

És hogy mi történt azóta?....már együtt töltöttük a szentestét…összejárunk…és a múltkori programra eljött velem <3

Mint említettem volt egy rövidebb kapcsolatom, de annak vége lett…ezért ismét erre a területre tettem a fókuszomat. Megtettem mindent, de tényleg mindent, hogy bevonzzam azt az embert, aki társam lehet. Leírtam kit szeretnék pontosan, volt ágynemű kirakva, fogkefe, borotva, tusfürdő a fürdőben, férfi papucs az enyém mellett, kis szívecskék a lakásban mindenhol, elmentem a Margit szigetre Szent Margit sírjához, maláztam 21 napig, kiküldtem a kérésemet Indiába is ….röhejes igen, de mit lehet tudni mi válik be :)

És októberben volt egy szerelem meditáció Klárinál….azt mondtam ez lesz az utolsó amire elmegyek a párkapcsolatért!!!! elmentem, otthon leszedtem minden kis vackot, eltettem minden férfi cuccot. Azt hiszem elengedtem ezt a témát J

Nem sokkal később megismertem valakit….november 2-án volt az első randink….<3

Most töltöttük együtt a 3. hónapot J és úgy intézték fenntről, most már tudom, hogy pont úgy érkezzen, hogy eléggé összemelegedjünk addigra, míg november 27-én édesanyukámat elveszítettem. Ha Ő nem lett volna mellettem, nem tudom ezt a fájdalmat hogyan élhettem volna túl. Azt már mondanom sem kell talán, hogy többször volt velem már oldáson, és rákapott az ízére ;) Éppen tegnap volt az édesanyás program,  ami hihetetlen sebességgel látszik javulni, és már másnap reggel ment a szüleihez, és beszélgetett velük! És rájött valamire, ami meg fogja változtatni a kapcsolatuk minőségét még ebben az életben :)

…és még mesélhetnék apró vagy nagyobb csodákat, mert ez alatt az egy év alatt nagyon sok ilyen dolog történt az életemben :)

Imádom a módszert, imádom Klárit, imádom a közösséget….beletelt 42 évembe, de megtaláltam az utat, amelyen ha megyek, tudom, hogy jutok valahová, valahová ahol Én Én vagyok <3

Köszönöm…<3 <3 <3