Lehet, hogy kívülről minden rendben van az életeddel, hiszen dolgozol, haladsz és különböző célokat tűzöl ki magad elé, mégis ott van benned egy nehezen megfogható érzés, hogy valami hiányzik. Nem feltétlenül vagy boldogtalan, egyszerűen csak nem érzed magadénak azt, amit építesz vagy úgy érzed nem haladsz úgy, ahogy szeretnél.
Talán már azt sem tudod pontosan, hogy amit csinálsz, valóban a tiéd-e, vagy mások elvárásai, eredményei és elképzelései alapján próbálsz élni. Ez a fajta eltávolodás saját magunktól soha nem egyik napról a másikra történik, hanem lassan, apró döntéseken keresztül, ezért nagyon nehéz észrevenni.
Én is ezt hittem nagyon sokáig. Azt gondoltam, hogy ha valami nem működik, akkor még többet kell beletennem, még jobban kell szerveznem a napjaimat, vagy találnom kell egy új rendszert, amely majd új lendületet ad.
Aztán rájöttem, hogy a kérdés nem az, hogy elég keményen dolgozom-e. A kérdés az, hogy annak az egésznek, amit építek, honnan jön az energiája. Összeszedtem néhány pontot, hogy be tudd azonosítani, hátha veled is ugyanez történik éppen.
Honnan tudod, hogy nem a saját energiádból működsz?
1. Folyamatosan másokhoz hasonlítod magad
Állandóan azt nézed, hogy ki hol tart, kinek mekkora a vállalkozása, ki mennyit keres, milyen eredményt ér el, hogyan néz ki, vagy éppen hová utazik. A social media ezt még jobban felerősítheti, hiszen mások életének legszebb pillanatait hasonlítod össze a saját hétköznapjaid teljes valóságával, és emiatt könnyen azt érezheted, hogy lemaradtál.
- Lehet, hogy te is észrevetted magadon, hogy egy hosszabb görgetés után hirtelen elmegy a kedved attól, amit előtte lelkesen csináltál.
- Lehet, hogy te is észrevetted, hogy olyan dolgokba kezdesz bele, amelyekre valójában nem is vágysz, csak láttad, hogy másnál működik.
- Lehet, hogy te is észrevetted, hogy egyre nehezebben tudsz örülni annak, amit már felépítettél, mert mindig találsz valakit, aki előrébb tart nálad.
Amit ilyenkor érdemes szétválasztani, az a tény és a feltételezés. A tény az, hogy az az ember valóban ott tart, ahová te is szeretnél eljutni (amúgy nem is mindig biztos egyébként, hogy a másik ott tart-e egyáltalán). A feltételezés az, hogy te ezért sehol nem tartasz. A kettő nem ugyanaz, mégis egyetlen mozdulattal szoktuk összemosni őket.
Figyeld meg legközelebb, mi történik a testedben abban a pillanatban, amikor leteszed a telefont. Összeszorul valami a mellkasodban, vagy megjelenik egy nyomás a gyomrodban? Ez a testi reakció megbízhatóbban megmutatja, mi zajlik benned, mint bármilyen magyarázat, amit utólag hozzáfűzöl.
Amikor folyamatosan másokat figyelsz, azzal az energiádat is elviszed arról, ami benned van. Már nem azt kérdezed magadtól, hogy te mit szeretnél létrehozni, hanem azt próbálod megfejteni, hogyan érhetnéd el azt, amit valaki másnál látsz.
2. Folyamatosan csinálsz valamit, mégsem érzed, hogy haladsz
Tele van a naptárad, egyik feladatból mész a másikba, mégis azt érzed, hogy soha nem érsz a végére. Nehezen engeded meg magadnak a pihenést, mert olyankor azonnal megjelenik a bűntudat, és azt érzed, hogy még többet kellene dolgoznod.
Ennek az az oka, hogy egy ilyen működésnek nincs alsó határa. Bármennyit teszel bele, mindig lesz valaki, aki gyorsabb, ezért a mérce is mindig ott lesz egy kicsivel feljebb, mint ahová éppen elértél. Kipipálsz nyolc dolgot, és este mégis azzal fekszel le, hogy ma sem haladtál eléggé.
Ez az állandó cselekvés kívülről eredményesnek tűnhet, belül azonban egyre üresebbé válhatsz.
Fontos azonban kimondani a másik oldalt is. Nem minden fáradtság mögött áll rossz belső működés. Van, amikor egyszerűen túl sokat vállaltál, amikor tényleg keveset aludtál, és amikor a tested valóban pihenésre vágyik. Ilyenkor nem az a feladatod, hogy megjavítsd a hozzáállásodat, hanem az, hogy megadd magadnak azt, amire szükséged van.
3. Olyan rutinokat erőltetsz magadra, amelyek nem támogatnak
Megpróbálsz úgy élni, ahogyan mások szerint kellene, ezért korán kelsz, meditálsz, naplót írsz, edzel, olvasol és megtervezed minden percedet, mégsem érzed magad jobban tőle.
Nem azért, mert ezek a szokások rosszak, hanem azért, mert lehet, hogy neked nem pontosan ebben a formában és nem pontosan ebben a napszakban van rájuk szükséged. Talán reggel nem hosszú elmélyülésre, hanem lendületre és mozgásra vágysz, este pedig sokkal könnyebben olvasol, elmélkedsz vagy meditálsz (saját tapasztalat).
Ha egy másoktól átvett rendszer hétről hétre elveszi az energiádat, akkor nem veled van a baj. Egyszerűen egy olyan ruhát próbálsz hordani, amelyet valaki másra szabtak.
4. Már nem tudod, miért csinálod
Dolgozol a céljaidon, de egyre ritkábban érzed azt a lelkesedést, amely miatt egyáltalán elindultál. A figyelmed a számokra, a teljesítményre és a következő eredményre kerül, közben pedig háttérbe szorul az, hogy mit szeretnél adni másoknak, milyen életet szeretnél élni, és hogyan szeretnél jelen lenni benne.
Nem az a probléma, hogy vannak céljaid. A nehézség akkor kezdődik, amikor már kizárólag a külső eredmények alapján döntöd el, hogy értékes vagy-e.
Ha ismerősek ezek a jelek, akkor érdemes végigmenned a napjaidon, és őszintén megnézned, mi az, amit már csak megszokásból tartasz életben:
- Melyik szokásomat választanám ma is ugyanúgy, ha most kellene eldöntenem mit csinálnék?
- Melyik célom az, amit még mindig kergetek, pedig már nem érzem magaménak?
- Melyik vállalásom van csak azért még mindig ott, mert egyszer valamikor jó ötletnek tűnt?
- Melyik szerepben érzem magam úgy, mint egy szűk ruhában?
- Mitől félek, hogy mit gondolnának rólam, ha most elengedném?
Ezekre nem kell azonnal válaszolnod. Már az is sokat mutat, ha észreveszed, melyik kérdésnél szorul össze benned valami.
Nekem Sri Lanka segített újra meghallani magamat
Sri Lankán hosszabb időre ki tudtam lépni a megszokott környezetemből, ezért sok időt töltöttem egyedül, naplóztam, figyeltem a gondolataimat, és jóval kevesebb külső inger ért. Volt olyan nap, amikor órákon keresztül nem szóltam senkihez, csak néztem a tengert és olvastam.
Az egyik első dolgom az volt, hogy letöröltem az Instagramot a telefonomról. Nem azért, mert valami rossz történt, hanem azért, mert tetten értem magamon, hogy nézem, ki hol tart, és közben egyre kevésbé érzem azt, hogy én hol tartok.
Nem ültem le mindennap azzal, hogy most meg kell fejtenem az egész életemet, hanem egyszerűen teret adtam annak, ami magától megérkezett. Ebben a csendben jöttem rá, hogy már olyan dolgokba próbálom belekényszeríteni magam, amelyek nem én vagyok. A célom nem változott meg, de sokkal tisztábban láttam, hogyan szeretnék élni, kivé szeretnék válni közben, és milyen energiából szeretném felépíteni a következő időszakomat.
Nem egy teljesen új ember született meg bennem, hanem elkezdtem letenni mindazt, ami eltakarta azt, aki a mélyben mindig is voltam.
Hogyan találhatsz vissza a saját energiádhoz?
1. Teremts csendet magad körül
Nem kell feltétlenül elutaznod ahhoz, hogy meghalld önmagadat, hiszen néha néhány nyugodt óra, egy social media nélküli nap vagy egy csendes hétvége is elég lehet. Kapcsold ki egy időre azt, ami folyamatosan kifelé irányítja a figyelmedet, ne nézd, mit csinálnak mások, és ne próbálj azonnal újabb módszert találni magadnak.
Az az átalakulás, amely tartósan meg is marad, sokszor a csendben kezdődik:
- Elhagyhatod a zajt, azokat az ingereket, amelyektől minden nap egy kicsit távolabb kerülsz önmagadtól.
- Elhagyhatod a kényszert, azt a belső hangot, amely szerint mindig többnek kellene lenned, mint amennyi ma vagy.
- Elhagyhatod azt az összehasonlítást is, amely minden reggel eldönti helyetted, hogy mennyit érsz, mielőtt még bármit csináltál volna aznap.
Nem kell rögtön megoldanod az egész életedet, először csak figyeld meg, mi történik benned, amikor elhallgat körülötted a zaj.
2. Tedd fel magadnak a megfelelő kérdéseket
Ne csak azt kérdezd, mit szeretnél elérni, hanem gondold végig azt is, hogyan szeretnél élni, és kivé szeretnél válni az odavezető úton?
Én korábban sokszor azzal a kérdéssel keltem, hogy miért nem tartok előrébb. Ma inkább arra vagyok kíváncsi, hogy mit tudok adni a közösségemnek ezen a napon. Ez egészen apró változtatásnak tűnik, mégis teljesen más energiát hoz létre, mert visszavezet ahhoz, amiért eredetileg elindultam.
Ha adsz magadnak néhány csendes órát, ezeket a kérdéseket vidd magaddal:
- Mi az, ami nekem igazán fontos, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak róla?
- Kivé szeretnék válni a következő egy évben?
- Milyen ember lennék, ha senki nem nézne?
- Mit csinálnék akkor is szívesen, ha nem kellene senkinek bizonyítanom vele?
- Mi az az egy dolog, amit ma megtehetek azért, ami számít?
3. Tapasztald ki, mi működik neked
Ne akarj mindenáron mások rutinjába és életmódjába beleférni. Ha Kapcsolatok Akadémiája tag vagy már, akkor tudod, hogy a tagi portál nálunk egy gyakorlati eszköztár, amelyből azt érdemes elővenned, amire éppen abban az életszakaszban szükséged van, ahol most tartasz. (Ezért is csináltam, hogy ne legyél elveszve a mindennapokban, hanem azonnal a mindennapokba tudjuk építeni az új gondolatokat, szokásokat.)
Ahhoz, hogy megtaláld a sajátod napi rutinjaidat, gyakorlataidat ezeket érdemes megfigyelned magadon egy-két héten át:
- Melyik napszakban van a legtöbb energiám, és mire használom éppen?
- Melyik gyakorlat után érzem magam jobban, és melyik után rosszabbul?
- Mi az, amit csak azért csinálok, mert valaki azt mondta, hogy ezt kell?
- Ugyanaz működik nálam hétköznap és hétvégén?
Légy rugalmas, de ne arra használd a rugalmasságot, hogy mindig feladd, amit elkezdtél. Nem kell mindennap pontosan ugyanúgy működnöd, az irányt viszont érdemes megtartanod. A rugalmasság abban segít, hogy a rendszered hosszú távon fenntartható legyen, az önfegyelem pedig abban, hogy akkor is folytasd, amikor éppen nincs kedved hozzá.
4. Kezdj el úgy viselkedni, ahogyan élni szeretnél
Nem elég eldöntened, hogy mostantól másképp szeretnél élni, mert a mindennapi viselkedéseddel újra és újra bizonyítékot kell adnod magadnak arról, hogy tényleg képes vagy rá.
Sokszor azért nem változik az életünk, mert pontosan tudjuk, mit kellene tennünk, néha meg is csináljuk, csak nem következetesen, és hagyjuk, hogy az érzéseink döntsenek helyettünk. Ha pedig mindig az érzéseinkre bízzuk a döntést, akkor előbb vagy utóbb semmihez nem lesz kedvünk.
Amit a “Champion mindset/Bajnok szemlélet” valójában jelent
Ha valami rendkívülit szeretnél létrehozni az életedben, ahhoz bajnok szemléletre (ezt champion mindsetnek hívom) van szükséged, és ez ugyanúgy igaz az edzésre, a munkára, az önismeretre és a kapcsolataidra.
Egy élsportoló sem csak akkor edz, amikor kedve van hozzá, hiszen pontosan tudja, mit szeretne elérni, hajlandó erőfeszítést tenni érte, és azt is elfogadja, hogy a pihenés a fejlődés része.
Én heti négyszer járok edzeni, és van, hogy egyáltalán nincs hozzá kedvem. Akkor is lemegyek, mert nem az a célom, hogy jól nézzek ki, hanem az, hogy megtanuljam meghaladni saját magam. Az az erő, amit a konditeremben szerzek meg, a munkámban is átvisz a nehézségeken.
Ugyanakkor a magas teljesítmény nem azt jelenti, hogy még többet hajtasz magadon. Azt jelenti, hogy van egy fegyelmezett működésed, amelyben nincsenek óriási kilengések, és amelyben nem veszíted el közben a békédet, az egészségedet és a szabadságodat. Ha mégis kilengsz, akkor az tartson rövid ideig, és tudd, hogyan találsz vissza.
A bajnok szemlélet ugyanis nem arról szól, hogy másokat legyőzz, hanem arról, hogy hajlandó vagy újra és újra meghaladni önmagadat.
Merj visszatérni önmagadhoz
Ha felismerted, hogy mostanában nem a saját energiádból építed az életed, akkor ne akard ezt azonnal még több feladattal megoldani. Először állj meg, adj magadnak néhány csendes órát vagy néhány napot, és figyeld meg, mi marad akkor, amikor egy időre eltűnnek mások elvárásai és eredményei.
Találd meg azt, ami számodra igazán fontos, majd kezdd el apró, következetes döntésekkel felépíteni azt az életet, amely valóban hozzád tartozik.
Ez a munka önmagunkban kezdődik, és onnan halad tovább a kapcsolatainkba, a döntéseinkbe és a mindennapjainkba.
Ezért hoztam létre a Kapcsolatok Akadémiáját, ahol nem azt tanuljuk meg, hogyan legyünk a nap minden órájában motiváltak, hanem azt, hogyan értsük meg annyira a saját működésünket, hogy végre a saját energiánkból tudjunk építkezni.
Nem biztos ugyanis, hogy teljesen új emberré kell válnod, lehet, hogy csak le kell vetni, ami nem te vagy és vissza kell találnod ahhoz az erőhöz, amely mindig is ott volt benned.
→ Szeretnék visszatalálni ahhoz, ami nekem fontos
Szeptemberi Események
Eddigi életem legmélyebb pontján voltam, amikor 2017 októberében találkoztam Klárival.
