Ismered azt az estét, amikor végre ledőlsz az ágyra, és egyszer csak azt érzed, hogy eleged van mindenből?
Nem jó a munkád, nem foglalkozol eleget magaddal, megint nem sikerült betartanod, amit elterveztél, nem ott tartasz, ahol szeretnél, talán nem is ezt az életet akarod és másképp kellene élned, többet kellene sportolnod, meditálnod, pihenned, dolgoznod – vagy éppen kevesebbet dolgoznod.
És mire végigérsz ezen a gondolatmeneten, egyetlen rossz estéből sikerült arra a következtetésre jutnod, hogy valami alapvetően nincs rendben az életeddel.
Nekem nemrég pontosan ilyen estém volt. Pedig ha kívülről megnéztem volna a napomat, semmi drámai nem történt: korán keltem, tanultam, edzettem, kardióztam, intéztem a dolgaimat, emberekkel találkoztam, dolgoztam, este pedig egyszer csak azt éreztem: borzasztóan elfáradtam.
És ilyenkor nagyon könnyű elfelejteni egy fontos különbséget:
Lehet, hogy nem az életem lett rossz. Lehet, hogy egyszerűen én fáradtam el.
Nem minden rossz érzés azt jelenti, hogy valami rossz az életedben
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha rosszul érezzük magunkat, annak feltétlenül valamilyen mély jelentése van.
Ha kedvetlen vagyok, biztosan rossz munkát végzek, ha üresnek érzem magam, biztosan nem jó életet élek, ha ingerlékeny vagyok, biztosan baj van a kapcsolataimmal, ha semmihez nincs kedvem, biztosan elvesztettem a motivációmat.
Pedig az, hogy egy adott napon hogyan érezzük magunkat, elképesztően sok mindentől függhet.
Lehet, hogy keveset aludtál, megvisel a hőség vagy egy időjárási front, hormonális változások zajlanak benned, esetleg nem ettél rendesen, vagy túl sokat edzettél, az is lehetséges, hogy túl sok inger, ember, információ ért vagy túl sok döntést kellett meghoznod egyetlen nap alatt.
Ha a spirituális oldalról is nézzük: hatással lehet ránk egy időszak energetikája, egy intenzívebb spirituális folyamat, vagy akár azok a bolygóállások is, amelyeknek az asztrológiai hagyomány jelentőséget tulajdonít.
Nem kell mindenre ugyanazt a magyarázatot választanunk. A tudomány segíthet megérteni a testünket és az idegrendszerünket, a spiritualitás pedig adhat egy másik nézőpontot arra, hogyan éljük meg önmagunkat és az adott időszakot.
A lényeg ugyanaz: egy rossz érzés még nem bizonyíték arra, hogy rossz az életed.
Ha azonban ez az érzés kipihenten is újra és újra visszatér, érdemes megvizsgálnod, hogy valóban szétesik-e az életed, vagy egyszerűen már kinőtted a régit.
Nem minden rossz napot kell megjavítani
Van, amikor a tested pihenésre vágyik, van, amikor az idegrendszered csendet, van amikor valamilyen érzelmet kell egyszerűen megengedned magadnak, és lehet olyan is, amikor spirituális értelemben érzel egy időszakot intenzívebbnek.
Mégis sokan ilyenkor rögtön bántani kezdjük saját magunkat, és elkezdjük megkérdőjelezni, miért vagyunk megint ilyenek, miért nem tudunk örülni annak, amink van, miért nincs kedvünk semmihez, miért nem vagyunk motiváltak, vagy mit csinálunk már megint rosszul.
Ezzel az eredeti rossz érzés mellé létrehozunk még egy második réteget is: elkezdjük bántani magunkat azért, mert éppen nem vagyunk jól.
Pedig lehet, hogy semmit nem kellene megjavítanunk, hanem lehetséges hogy egyszerűen pihennünk kellene.
Ilyenkor érdemes visszatérnünk az öngondoskodás alapjaihoz, és megvizsgálnunk, hogy valóban megadjuk-e magunknak azt, amire szükségünk van.
Én is pontosan ebbe csúsztam bele
Azon az estén én is elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért érzem magam így, mi hiányzik, min kellene változtatnom, és hogyan lehet, hogy ennyire elfáradtam.
Pedig amikor végignéztem a napomon, rájöttem, hogy bár nem dolgoztam végig megállás nélkül, rengeteg inger ért, sokfelé figyeltem, edzettem, tanultam, emberekkel találkoztam, intézkedtem és dolgoztam is. Szuperérzékeny emberként pedig azt már tudom magamról, hogy számomra nemcsak maga a munka kerül energiába, hanem a figyelem, az alkalmazkodás, a sok emberi kontakt és az ingerek feldolgozása is.
Azt is megtanultam magamról, hogy nagyon sokat számít, milyen állapotból indul a reggelem. Nem minden gyakorlat jó nekem minden napszakban és minden élethelyzetben, és ha reggel olyat választok, ami nem támogatja az aktuális állapotomat, annak a hatását akár egész nap érezhetem.
Végül azonban azon az estén nem próbáltam tovább megfejteni magamat. Fogtam magam, eldobtam mindent, és lefeküdtem aludni.
Másnap reggel pedig olyan gyakorlatokkal kezdtem a napot, amelyekről már tudom, hogy feltöltenek energiával és jó állapotba hoznak, és ugyanaz az élet egészen másképpen nézett ki.
Nem azért, mert egyetlen éjszaka alatt megváltozott körülöttem a világ, hanem azért, mert megváltozott az az állapot, amelyből néztem.
Ez pedig számomra újra megmutatta, milyen fontos, hogy mielőtt egy rossz pillanatból az egész életünkre következtetnénk, először megtanuljuk felismerni, mi történik valójában bennünk.
És van még egy kérdés: volt ma öröm az életedben?
Szerintem erről elképesztően keveset beszélünk.
Nagyon ügyesen meg tudjuk tervezni, hogy mikor dolgozunk, mikor edzünk, mikor tanulunk, mikor intézzük el a bevásárlást és mikor válaszolunk az e-mailekre.
De hol van a napunkban az, amitől jó és örömteli élni?
Érdemes végiggondolnod, hogy volt-e a napodban valódi öröm és feltöltődés:
- Volt-e valami, amit pusztán azért csináltál, mert örömet okozott?
- Volt-e időd csendre, játékra, nevetésre vagy könnyedségre?
- Kapcsolódtál-e valakihez úgy, hogy az valóban feltöltött?
- Volt-e valami szép a napodban, amit igazán észrevettél?
- Volt-e olyan pillanat, amikor nem teljesítettél, nem fejlődtél, nem oldottál meg semmit, hanem egyszerűen csak jól érezted magad?
Mert lehet egy élet kívülről elképesztően rendezett és produktív, miközben az ember lassan kiszárad benne érzelmileg.
Ilyenkor sem biztos, hogy az egész életünket kell megváltoztatnunk, lehet, hogy valami egyszerűen hiányzik belőle.
Egy rossz nap néha nem problémát mutat, hanem szükségletet.
Ezért amikor legközelebb este azt érzed, hogy eleged van mindenből, mielőtt elkezdenéd újratervezni az egész életedet, próbálj meg kíváncsian fordulni önmagad felé.
Ne azt kérdezd elsőként, hogy „Mi a baj velem?”, hanem inkább azt, hogy „Mire lenne most szükségem?”
Ehhez segíthet néhány további kérdés:
- Aludtam eleget?
- Ettem rendesen?
- Túl sok inger ért?
- Túl sok emberhez kellett kapcsolódnom?
- Volt időm egyedül lenni?
- Mozogtam, vagy éppen túl sokat terheltem magam?
- Volt öröm a napomban?
- Volt valami, ami feltöltött?
- Hiányzik valaki vagy valami az életemből?
- Van olyan érzés bennem, amelynek egyszerűen teret kellene adnom?
És talán az egyik legfontosabb kérdés az, hogy hogyan beszélek magammal most, amikor rosszul vagyok?
Mit teszel magaddal, amikor nem vagy jól?
Szerintem a boldog élet egyik legnagyobb félreértése az, hogy azt gondoljuk: a boldog ember mindig boldog.
Pedig a boldog élet nem azt jelenti, hogy a nap 24 órájában jól érzed magad. Lesznek napok, amikor fáradt, csalódott, szomorú vagy dühös vagy, és lesz olyan is, amikor egyszerűen semmihez nincs kedved.
A kérdés nem az, hogy vannak-e negatív érzéseid, hanem az, hogy mit kezdesz velük.
Amikor rosszul vagy, elkezded bántani magad, elmondod magadnak, hogy megint elrontottál valamit, megkérdőjelezed az egész életedet vagy megpróbálsz elmenekülni az érzés elől? Vagy képes vagy úgy fordulni saját magadhoz, ahogyan egy bölcs, szerető szülő fordulna a gyermekéhez?
Nem azzal, hogy számon kéred magadon, miért nem vagy már végre jól, hanem azzal a kíváncsisággal és szeretettel, amely azt kérdezi: „Látom, hogy most nehéz. Mi történt ma? Mire van szükséged? Hogyan tudok most vigyázni rád?”
Számomra ez az érzelmi érettség egyik legfontosabb része. Nem az, hogy megtanuljuk elkerülni a rossz érzéseket, hanem hogy megtanulunk biztonságos hellyé válni saját magunk számára akkor is, amikor éppen nem vagyunk jól.
Ezt meg lehet tanulni
Meg lehet tanulni felismerni a saját szükségleteinket, megérteni, hogyan működik az idegrendszerünk, szabályozni az érzelmeinket anélkül, hogy elnyomnánk őket, és észrevenni, amikor egy pillanatnyi állapotból már az egész életünkre következtetünk.
Azt is meg lehet tanulni, hogyan bánjunk saját magunkkal a nehéz pillanatokban úgy, hogy az önkritikánkkal ne okozzunk magunknak még több fájdalmat.
Tulajdonképpen ez is egy belső munka a kapcsolatainkkal, mert életünk egyik legfontosabb kapcsolata az, amelyet saját magunkkal ápolunk.
Ezt is tanuljuk és alkalmazzuk a Kapcsolatok Akadémiáján
A Kapcsolatok Akadémiáját azért hoztam létre, mert a kapcsolataink minőségét nem lehet elválasztani attól, hogyan működünk mi magunk.
Attól, hogy mennyire értjük az érzéseinket, felismerjük-e a szükségleteinket, hogyan szabályozzuk magunkat, milyen belső párbeszédet folytatunk, és hogyan kapcsolódunk önmagunkhoz akkor, amikor éppen nehéz.
Az Akadémián nem azt tanuljuk meg, hogyan legyünk a nap 24 órájában boldogok. Sokkal inkább olyan önismereti és gyakorlati eszközöket építünk fel, amelyek segítségével egyre jobban értjük saját működésünket, egészségesebben tudunk kapcsolódni önmagunkhoz és másokhoz, és van mihez nyúlnunk azokon a napokon is, amikor az élet éppen nem könnyű.
Mert szerintem végül nem az határozza meg egy boldog élet minőségét, hogy hány rossz napunk van, hanem az is, hogy mit teszünk magunkkal ezeken a napokon.
És lehet, hogy legközelebb, amikor este ledőlsz az ágyra, és hirtelen azt érzed, hogy az egész életed rossz, nem kell rögtön mindent megváltoztatnod.
Talán először csak ennyit érdemes megkérdezned magadtól:
„Tényleg rossz az életem – vagy egyszerűen csak borzasztóan elfáradtam?”
Eddigi életem legmélyebb pontján voltam, amikor 2017 októberében találkoztam Klárival.
