3 jel, hogy elveszítetted önmagad, és 3 lépés, hogy visszatalálj
Az elmúlt napokban több emberrel is beszélgettem, akik arról meséltek, hogy elegük van a munkájukból, nem érzik jól magukat benne, és egyre erősebben vágynak arra, hogy valami egészen mást csináljanak. Ahogy azonban elkezdtünk mélyebbre menni, több esetben kiderült, hogy valójában nem is feltétlenül a munkával volt a baj.
Volt közöttük valaki, aki napi 8 óra helyett rendszeresen 12 órát dolgozott, így mire végzett a napjával, természetesen nem maradt sem ideje, sem energiája saját magára, a kapcsolataira, a mozgásra, a pihenésre vagy egyszerűen arra, hogy legyen a napjában olyan idő is, ami nem valamelyik kötelezettségéhez tartozik. Egy idő után teljesen érthető módon azt kezdte érezni, hogy a munkája miatt nem olyan életet él, amilyet szeretne. Amikor viszont jobban megnéztük, az igazi kérdés máshol volt: miért engedte, hogy a munkája ennyire elfoglalja az életét?
Én is sokáig azt gondoltam, hogy amikor valami nem jó, akkor a körülményeimen kell változtatnom, és elég egy másik beosztás, egy jobb rendszer vagy egy kicsit több fegyelem ahhoz, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok. Az évek alatt viszont megtanultam, hogy a legnagyobb különbséget legtöbbször az adta, mennyi helyet hagytam magamnak azon belül, amit éppen csináltam.
Ezért mielőtt bármit lecserélnél magad körül, érdemes feltenni egy másik kérdést is: van még elég helyed a saját életedben?
Honnan tudod, hogy kezdesz eltűnni a saját életedből?
A túlvállalás ritkán történik egyik napról a másikra, és szinte soha nem egyetlen rossz döntés eredménye. Sokkal inkább apró lépésekben csúszol bele, és a legtöbb lépés külön-külön teljesen ésszerűnek látszik.
- Van, aki egyszerűen annyira szereti, amit csinál, hogy észre sem veszi, amikor a napjához hozzátesz még egy feladatot, még egy projektet, még egy órát.
- Van, aki stresszfüggő működésben él, és annyira hozzászokott a folyamatos pörgéshez, hogy amikor végre lenne lehetősége megállni, szinte kellemetlenül érzi magát a hirtelen beálló csendben.
- És van, aki mögött megfelelési kényszer áll, nehezen mond nemet, fél attól, hogy csalódást okoz, vagy attól, hogy ha nem teljesít folyamatosan az elvárások felett, akkor nem fogják eléggé megbecsülni.
- Létezik ennél mélyebbre rögzült működés is, amikor valaki a saját értékét kezdi összekeverni a teljesítményével, ezért minél többet csinál, annál inkább érzi magát elég jónak, hasznosnak vagy szerethetőnek. Ilyenkor szinte nincs is olyan pont, ahol természetes lenne megállni, hiszen mindig lehetne még valamivel bizonyítani.
- Máskor a félelem visz előre, attól tartasz, hogy elveszíted a munkádat, hogy nem lesz elég pénzed, hogy lemaradsz, vagy hogy valaki más kerül a helyedre, ezért jóval többet vállalsz, mint amennyit hosszú távon el tudsz bírni.
Bármelyikről is legyen szó, a következmény hasonló: telnek a napok, elmegy az életed, közben pedig egyre kevesebb hely marad benne saját magad számára. Nézzük, hogyan veszed észre, ha ebbe a helyzetbe kerültél.
1. Először azok a dolgok tűnnek el, amelyek valójában a legfontosabbak neked
Az egyik legegyértelműbb jel az, amikor azt veszed észre, hogy már nem jut sem idő, sem energia azokra a dolgokra, amelyek fontosak a számodra. Lehet ez a tanulás, a sport, a meditáció, a családod, a barátaid, egy hobbi, az olvasás, a természet, vagy egészen egyszerűen az, hogy néha semmit ne kelljen csinálnod.
Ezek nem szűntek meg fontosnak lenni, csak minden más eléjük került, és mire hozzájuk érnél, már nem maradt belőled semmi.
Érdemes ilyenkor megfigyelned, hogy valóban időhiányról van-e szó, vagy inkább arról, hogy nap mint nap valami mást választasz helyettük, mert az sürgősebbnek, fontosabbnak vagy kötelezőbbnek tűnik. Ha azok a dolgok, amelyekből korábban töltődtél, sorra kikopnak a napjaidból, az általában annak a jele, hogy az életed arányai kezdtek eltolódni.
2. A tested elfárad, de az elméd már nem tud leállni
A második jel az, amikor este fizikailag már fáradt vagy, mégsem tudsz rendesen kikapcsolni. Lefekszel, de fejben tovább dolgozol, eszedbe jutnak a másnapi teendők, megoldásokat keresel, új ötletek jönnek, vagy egyszerűen csak azt érzed, hogy az agyad még mindig készenléti állapotban van.
A munkanapod véget ért, de benned nem ért véget.
Figyeld meg, hol jelenik meg ez benned. A mellkasodban, egy folyamatos belső feszülésben? A gyomrodban? A vállaidban vagy az állkapcsodban, amely reggelre teljesen összeszorult? Az idegrendszered ilyenkor nem tud átkapcsolni abba az állapotba, amelyben a regeneráció egyáltalán el tudna indulni, ezért a túlterhelés már abból is elvesz, amiből másnap működnöd kellene.
Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy még jobb időbeosztásra vagy még nagyobb fegyelemre van szükséged. Lehet azonban, hogy az igazi kérdés sokkal egyszerűbb: nem túl sok az, amit folyamatosan próbálsz elbírni?
Ki kell mondani a másik oldalt is: Nem minden fáradtság mögött áll rossz belső működés vagy megoldatlan minta. Van, amikor egyszerűen kevés volt az alvás, van, amikor egy nehéz időszakon mész át, és van, amikor a tested tényleg csak pihenésre vágyik.
3. Egyre erősebben érzed, hogy nem úgy élsz, ahogyan valójában szeretnél
Talán ez a legfontosabb jel, mert sokszor ez jelenik meg először, méghozzá egy nehezen megfogható érzésként, hogy valami egyszerűen nincs rendben az életeddel. Ilyenkor könnyen elkezdheted okolni a munkádat, a vállalkozásodat, a környezetedet vagy akár az egész élethelyzetedet, és arra gondolsz, hogy valami teljesen másra lenne szükséged.
Néha valóban változtatnod kell ezeken is. Van olyan munkahely, ahonnan tényleg el kell jönni, és van olyan együttműködés, amiből tényleg ki kell lépni, mert semmilyen belső munka nem fogja rendbe tenni azt, ami kívül nincs rendben.
Mielőtt viszont mindent lecserélnél, tedd fel magadnak azt a kérdést is, hogy “Azzal van-e baj, amit csinálsz, vagy azzal, ahogyan csinálod?” Ha folyamatosan többet dolgozol annál, mint amennyit terveztél, ha minden este még „csak gyorsan” befejezel valamit, ha nem állsz ki a saját határaidért, és a saját szükségleteid mindig a lista végére kerülnek, akkor egy idő után teljesen természetes, hogy nem érzed magadénak a saját életedet. Olyan ez, mintha a lakásod minden szobájába beköltözött volna valaki más, és neked mostanra már csak a folyosón jutna hely.
Ezekre a kérdésekre most nem kell azonnal válaszolnod, de érdemes átgondolnod:
- Mi az a 3 dolog, ami fél évvel ezelőtt még benne volt a hetemben, és ma már nincs?
- Mikor csináltam utoljára valamit, aminek semmilyen eredménye nem lett, és mégis jól éreztem magam közben?
- Mi az, amit ezen a héten azért vállaltam el, mert nem mertem nem-et mondani?
- Mikor álltam meg utoljára magamtól, mielőtt a testem állított volna meg?
- Ha holnap valaki kérne 2 órát az életemből, honnan venném el?
Már az is sokat mutat, ha észreveszed, melyik kérdésnél szorul össze benned valami.
Nekem ilyenkor a távolság segít
Amikor magamon veszem észre ezt a csúszást, nekem az szokott segíteni, ha egy kicsit eltávolodom az egésztől. Néhány napra elengedem azt, amit lehet, és hagyom, hogy újra legyen körülöttem és bennem tér.
Ez sosem valamilyen nagy, látványos döntés. Egyszerűen csak leáll a folyamatos zaj, kevesebb dolog akar egyszerre a figyelmemhez férni, és pár nap múlva szinte magától visszatalálok ahhoz, hogy mi fontos nekem, mire van valóban szükségem, és milyen módon szeretnék továbbmenni.
Az elején ez általában kellemetlen, mert az első időszakban még pörög az agyam, eszembe jut minden, amit el kellene intéznem, és többször is kísértést érzek, hogy „csak gyorsan” megnézzek valamit. Amikor viszont megszűnik a folyamatos zaj, sokszor egészen természetesen visszatalálok ahhoz, hogy mi fontos nekem, és min szeretnék változtatni.
Legutóbb, amikor ez történt és a nyakamba zuhant sok probléma és teendő, elutaztam 2-3 napra elutaztam és mire visszatértem a megoldások és az erőm is visszatért. De kellett a távolság, mert anélkül nem láttam volna meg a valóságot. Hiszen amikor sokáig nézünk valamit, akkor már a részleteket sokszor nem látjuk és a távolság segít, hogy észrevegyük utána azt is, amit eddig nem láttunk.
És nem szoktam ilyenkor nagy döntéseket hozni. Sokszor csak annyi történik, hogy néhány napig szándékosan nem csinálok semmit, aminek célja lenne, aztán ott folytatom, ahol abbahagytam. Közben viszont már látom, mi az, amit hetek óta magammal hurcolok, pedig valójában nincs is rá szükségem.
Nem mindig kell azonnal az egészet átgondolni. Néha először egyszerűen távolságra van szükséged ahhoz, hogy újra halld saját magadat.
Hogyan veheted vissza a helyedet a saját életedben?
1. Először tegyél le valamit a válladról
Amikor túl sok minden van, nagyon könnyű abba a csapdába kerülni, hogy megpróbálod még jobban megszervezni ugyanazt a túl sokat. Újratervezed a naptáradat, keresel egy új produktivitási módszert, korábban kelsz, gyorsabban dolgozol, és megpróbálsz mindent valahogy mégis bepréselni a napodba.
Néha viszont az a megoldás, hogy valaminek egyszerűen ki kell kerülnie a napodból. Vannak dolgok, amelyeket későbbre lehet tenni, vannak feladatok, amelyeket át lehet adni valaki másnak, vannak vállalások, amelyeket újra lehet tárgyalni, és vannak olyanok is, amelyekről kiderülhet, hogy valójában egyáltalán nem szükségesek.
Menj végig a hét vállalásain, és mindegyiknél nézd meg:
- Miért került ez a naptáramba: azért, mert fontos, vagy azért, mert nem mertem nemet mondani?
- Mi történne valójában, ha ez a héten kimaradna?
- Ki az, akinek a csalódásától félek, és tényleg mondta-e, hogy csalódna?
- Melyik vállalásomat tenném le azonnal, ha senki nem tudná meg?
Az önmagadért való kiállás néha egészen konkrét döntéseket jelent, és időnként pont akkor kell meghúznod a határt, amikor egyébként még bírnád tovább.
2. Tegyél vissza az életedbe olyan dolgokat, amelyeknek semmilyen haszna nincs
Amikor hosszabb ideig teljesítményorientált üzemmódban működsz, szinte észrevétlenül elkezded mindennek a hasznát keresni. Sportolsz, hogy egészségesebb legyél, meditálsz, hogy kiegyensúlyozottabb legyél, tanulsz, hogy fejlődj, és pihensz, hogy másnap hatékonyabban tudj dolgozni.
Szükséged van olyan dolgokra is, amelyeknek nem kell sehová vezetniük. Lehet ez festés, séta, zenehallgatás, főzés, kertészkedés, olvasás vagy kirándulás, teljesen mindegy, mi, amíg pusztán azért csinálod, mert örömet okoz.
Én például most rendeltem magamnak néhány számozós festményt, amiket ki szeretnék festeni, és egyre tudatosabban teszek helyet a sétáknak és azoknak az időszakoknak, amikor egyszerűen csak jól szeretném érezni magamat. Ezeknek nem az a céljuk, hogy utána jobban teljesítsek. Időnként nekem is emlékeztetnem kell magamat arra, hogy nem azért építjük az életünket, hogy később ne legyen időnk benne élni.
3. Hozz olyan szabályokat, amelyek akkor is megvédenek, amikor jól vagy
A határaidat általában nem akkor a legnehezebb megtartani, amikor kimerült vagy. Sokkal nehezebb akkor, amikor jól vagy, tele vagy energiával, lelkes vagy, és úgy érzed, hogy most még ezt az egy dolgot simán elbírod.
Ezért a legtöbb embernél nem elég az a terv, hogy majd megáll, ha elfárad. Mire ezt igazán észreveszi, addigra már rég túlment azon a ponton, ahol jó lett volna megállni.
Sokat segítenek az előre meghatározott szabályok: meddig tart a munkanapod, mely napokon nem dolgozol, hány projektet vállalsz egyszerre, mikor kapcsolod ki a telefonodat, és mi az, amit akkor sem áldozol fel, amikor éppen nagyon sok a feladat. A szabályok ilyenkor azt védik meg, ami fontos neked, akkor is, amikor éppen te magad felejtenéd el.
Mielőtt eldöntenéd, melyik szabályra van szükséged, figyeld meg magadat egy-két héten át:
- Melyik napszakban van a legtöbb energiám, és mire használom éppen?
- Melyik nap után érzem magam feltöltődve, és melyik után üresen?
- Mikor mondtam ki utoljára automatikusan azt, hogy „igen”, mielőtt végiggondoltam volna?
- Mi az az egy dolog, amit mindig elsőként hagyok ki, amikor kevés az időm?
Mennyire vagy fontos saját magadnak?
Talán végül erről szól az egész. Nem elméletben, és nem akkor, amikor kipihent vagy. Ott dől el, amikor választanod kell a még egy óra munka és az alvásod, egy újabb vállalás és a pihenésed, mások elvárásai és a saját határaid, vagy a rövid távú eredmények és az életed minősége között.
Könnyű azt mondani, hogy fontos vagy magadnak, de sokkal nehezebb újra és újra olyan döntéseket hozni, amelyek ezt valóban tükrözik.
Meg lehet állni úgy is, hogy közben szereted azt, amit csinálsz.
Meg lehet állni úgy is, hogy éppen nagyon jól mennek a dolgok, és kívülről semmi jele nincs annak, hogy bármi baj lenne.
Meg lehet állni úgy is, hogy közben tudod: ha most nem teszed meg, akkor néhány hónap múlva már a tested fogja eldönteni helyetted, mikor van itt az ideje megállni.
És valószínűleg lesznek még időszakok, amikor megint túl sokat vállalsz, főleg ha ambiciózus vagy, ha szereted azt, amit csinálsz, vagy ha a régi működéseid időnként újra átveszik az irányítást. A cél talán nem az, hogy ez soha többé ne forduljon elő veled. Inkább az, hogy egyre hamarabb észrevedd, amikor kezdesz elveszíteni önmagadat, és egyre hamarabb merj visszafordulni magad felé.
Kezdd egyetlen kérdéssel
Nem kell felmondanod ahhoz, hogy újra legyen helyed a saját életedben. Nem kell elköltöznöd, nem kell mindent lecserélned, és nem kell megvárnod, amíg összeomlik körülötted valami. Nem kell mást tenned, mint ránézni arra, hogy mi az, ami az elmúlt hónapokban észrevétlenül a helyedre került, és eldönteni, melyiket vagy hajlandó letenni.
Ha úgy érzed, hogy a pörgésből egyszerűen nem tudsz kiszállni, és a megállás inkább szorongást kelt benned, mint megkönnyebbülést, akkor erről szól a Szabadulj Meg a Stresszfüggőségtől kurzus. Nem azt tanulod meg benne, hogyan bírj el még többet, és nem is azt ígéri, hogy két hét alatt megnyugszik benned minden. Azt segít megérteni, hogy mi tart téged a folyamatos pörgésben, és hogyan tudsz úgy megállni, hogy közben ne kelljen feladnod azt, amit szeretsz csinálni.
Néha viszont először csak annyit érdemes megkérdezned magadtól: van még elég helyem a saját életemben?
Ha pedig a válasz nem, akkor a következő kérdés már nem az, hogyan bírj el még többet. Az igazi kérdés az, mit kell letenned ahhoz, hogy újra legyen benne helyed neked is.
Szabadulj meg a Stresszfüggőségtől
Eddigi életem legmélyebb pontján voltam, amikor 2017 októberében találkoztam Klárival.
