Menü
Hallottál már az imposztor szindrómáról?
Az imposztor-szindróma egy komoly mentális probléma, amitől én is évekig szenvedtem anélkül, hogy akár csak hallottam is volna róla. Szerencsére már csak távoli emlék a folyamatos szorongás és belső bizonytalanság, valamint az állandóan a fejemben motoszkáló 2 kérdés: Minden tökéletes? Elég jó vagyok?
Az imposztor-szindróma tehát egy olyan pszichológiai viselkedésminta, amely miatt az egyén kételkedik készségeiben, tehetségében vagy teljesítményében, továbbá konstans félelemben él attól, hogy leleplezik “csalásait”. Az imposztor-szindrómában szenvedők a külvilág által megerősített és elismert sikereikről azt gondolják, hogy csak csalás és ámítás az egész, semmit sem érdemelnek meg abból, amit elértek. Az elért eredményeiket sokszor tulajdonítják még a szerencsének, vagy annak, hogy intelligensebbnek tüntetik fel magukat, mint amilyenek valójában. Az imposztorizmus azonban nem csak a szakmai sikerek megélését lehetetleníti el, hiszen a folyamatos kételkedés az emberi kapcsolatokra is jelentős hatást gyakorol. Az imposztor szindrómát az 1970-es években főként a nemi egyenlőtlenségek és kulturális szerepek miatt javarészt nők esetében ismerték fel, de ma már tudjuk, hogy mindkét nemnél előfordul. A nőknél általában mások túlteljesítése a motiváció, még a férfiaknál a sikertelenségtől való félelem a hajtóerő.
Ma már teljes megszállottságként gondolok vissza az akkori tetteimre is, például amikor szombat reggel kipattantak a szemeim, mert eszembe jutott, hogy vétettem egy hibát a munkahelyemen, és abban a pillanatban el akartam indulni az irodába. Annyira az életem középpontja volt a munkám és a perfekcionizmusom (tökéletességre való törekvésem), hogy még a vállalat vezérigazgatója is behívott az irodájába, én pedig teljesen meg voltam győződve arról, hogy ki akar rúgni, majd közölte, a félév dolgozója lettem és mehetek Thaiföldre az értékesítő csapattal nyaralni. Gondolhatjátok, hogy mennyire meg voltam lepve!
Örökre a füleimben fognak csengeni a szavai: “Klári, nem kell mindig 120%-ot teljesíteni, elég a 80 is.” Nem meglepő, hogy ezt a teljesítménykényszert a párkapcsolatom és az egészségem is súlyosan megsínylette.
2014-ben lettem vállalkozó, akkor estem bele igazán az imposztorizmus csapdájába, mert amikor azt csinálod, amit szeretsz, nem érzed munkának és csak azt veszed észre, hogy 7 napból 7 napot dolgozol. Ekkor találtam rá egy fantasztikus mentorra, aki világbajnok sportolóként rengeteg az enyémhez hasonló tapasztalatot szerzett. Ő megtanította nekem, hogy tökéletesség nem létezik, a hajszolása pedig csak szorongást és fájdalmat okoz.
Mindannyian tökéletesen tökéletlenek vagyunk, és ez pontosan így van jól!
Ha úgy gondolod, te is imposztor-szindrómában szenvedsz, az első lépés felismerned, hogy miért és kinek akarsz bizonyítani. Nekem az áttörés akkor történt meg, amikor elengedtem a perfekcionizmusom, és ekkor csoda történt: az Ozone TV-s interjú után a szüleim elmondták, mennyire büszkék rám azért, amit csinálok. Elsírtam magam a boldogságtól. Megkaptam, amire mindig is vágytam akkor, amikor már elengedtem a bizonyítási kényszerem.
Természetesen mindenki számára egyedi, ki(k)nek a megerősítésére vágyik. Próbáld megtalálni, számodra mi lehet a megoldás. Írd össze, mi az a cél, teljesítmény vagy eredmény, ami végre elégedetté tenne a képességeidet illetően. Az imposztor-szindrómában szenvedőknek 5 típusa van. Második lépésként próbáld meg beazonosítani, te melyikhez tartozol, majd használd az ajánlott mantrákat.
A perfekcionista
Ők azok az emberek, akik úgy érzik, a 100-ból 99%-ot elérni kudarc. A típusok megalkotója, dr. Valerie Young különböző mantrák alkalmazását javasolja az egyes kategóriáknak. A perfekcionistáké a következő:
“A perfekcionizmus gátolja a sikert. A perfekcionizmusom hatással van másokra. Nem kell mindenben 100%-osan teljesítenem.”
A jelenből visszatekintve egyértelmű, hogy én nem csak egy, hanem 2 típus jellemzőitől is szenvedtem. Nem elég, hogy a perfekcionista létem intenzíven rombolta az életem, a superwomenségem nem engedte, hogy kiszervezzem a feladataimat. Amikor végre felfogtam, hogy elég a 80% is, képes lettem arra, hogy kiengedjem a teljes kontrollt a kezeim közül, és azóta is fantasztikus emberekkel dolgozom. Úgy érzem, hosszú évek után végre megtaláltam azt az állapotot, amiben igazán elégedett és hálás lehetek.
A szakértő
Ők a tudás alapú verziói a perfekcionistáknak. Számukra nem a munkájuk teljesítménye, hanem az akadémiai tudásuk milyensége és mennyisége számít. Bár az állandó tanulásra és továbbképzésre való igény alapjáraton nem rossz, rengeteg lehetőségről, előléptetésről lemaradnak, mert sosem érzik magukat elég kvalifikáltnak az adott pozícióra. Az ő mantrájuk így hangzik:
“A tudás végtelen. A kompetencia azt jelenti, hogy tisztelem a határaimat. Nem kell mindent tudnom, csak elég okosnak kell lennem ahhoz, hogy tudjam mikor és miben kell segítséget kérnem.”
A született zseni
A született zsenik úgy gondolják, az intelligencia örökletes. Elvárják, hogy született vezetőként, vagy matematikusként bújjanak ki az anyaméhből. Akkor érzik imposztornak magukat, ha valamit nehezen, küzdelmek árán tanulnak meg. Ha úgy érzed, te is ebbe a típusba tartozol, az alábbi mantrával segíthetsz magadon.
“Az erőfeszítés győzedelmeskedik a képesség felett. A kihívások lehetőségeket rejtenek. Az igazi siker eléréséhez idő kell.”
A superman/superwoman
Ezek az emberek úgy érzik, az élet minden területén, minden szerepükben kiválóan kell teljesítenük. Nem csak a karrierjükben, de szülőként, partnerként, és a társadalom hasznos tagjaként is egyszerre kell a legjobbnak lenniük. Ha superman vagy superwoman vagy, és el akarod kerülni a kiégést, a te mantrád:
“Az, hogy delegálom a feladataimat nem csak nekem ad szabadságot, hanem másoknak is lehetőséget a részvételre. Az, hogy superman/superwoman akarok lenni egy egészségtelen üzenetet közvetít azok számára, akik felnéznek rám.’
A magányos harcos
Ha úgy érzed, egy olyan eredményért becsülnek meg, amihez segítséget kértél, az nem is igazi eredmény, egyértelműen magányos harcos vagy. Ennek a mentális terheken túl az a negatív következménye, hogy minden feladatot túlzottan sok idő alatt teljesítesz, hiszen természetesen csak a legvégső esetben vagy hajlandó segítséget kérni. A magányos harcosok mantrája:
“A kompetens emberek tudják, miben és hogyan kell segítséget kérniük. A hozzáértő emberek más hozzáértő emberek munkájára építenek. Az okos emberek azok segítségét kérik, akik többet tudnak, mint ők.”
Az imposztor-szindróma nem válogat az áldozatok közül. Csupán a mindig aktuális eredmény elérésével nem szabadulhatunk az imposztorizmustól, gyökeres változásra van szükségünk, amely Önmagunk megismerésével és szeretetével kezdődik. Ez a mentális probléma egy valóban csendes gyilkos, hiszen azok az emberek, akiket érint, meg sem fontolják, hogy bármi gond lenne azzal, ahogyan érzékelik a világot, szerintük csupán a teljesítményük, tudásuk vagy az intelligenciájuk nem elégséges a feladataik tökéletes teljesítéséhez. Nagyon fontos, hogy ne csak magadon csekkold le az imposztor-szindróma tüneteit, elemezd azokat a szeretteidet is, akikre úgy érzed, illik bármelyik leírás, és küldd Nekik tovább ezt a cikket!
Szeptemberben pedig hatalmas meglepetéssel várok mindenkit, ugyanis utoljára megnyitja kapuit a Kapcsolatok Akadémiája, ahol leteheted azokat a belső, gátló tényezőket, ami miatt nem vagy elégedett az életeddel!
A világ, amelyben élünk, tele van kihívásokkal és nehézségekkel. Mindannyian találkozunk mélységekkel az életünk során, de ahelyett, hogy elkerülnénk vagy elnyomnánk ezeket
És miért nem mindegy, hogy mit viszünk le a tudatalattiba Mindenki életében eljön az idő, amikor rádöbbenünk, hogy az életünkben valami nem
A párkeresés világa tele van kihívásokkal és lehetőségekkel egyaránt. Amikor elindulunk ezen az úton, azt keressük, ami boldoggá tesz minket, és amitől
Az év végéhez közeledve egy fontos időszakhoz érkezünk, amikor visszatekintünk az elmúlt évre, felidézve mindazt, ami történt velünk. Az ilyen visszatekintő időszak
Csaba
Eddigi életem legmélyebb pontján voltam, amikor 2017 októberében találkoztam Klárival.
Hálával tartozom masszőrömnek, aki ajánlotta nekem Klári Kapcsolatok programját. Most is hallom szavait: „annyira mélyen vagy, hogy innen már csak felfelé lehet menni. Menj el Klárihoz, de a csoportos programra, mert sokkal nagyobb ereje van, mint az egyéni kezelésnek. Neked most erre van szükséged. Itt szembenézhetsz önmagaddal és mindennel, ami ebbe az állapotba juttatott.”
Mit jelent a legmélyebb pont? Amikor nem úgy működnek a dolgok az életedben, ahogy szeretnéd. Amikor nem szereted magad. Amikor nem működik a párkapcsolatod. Amikor feszültség van a családodban és már a testvéreddel sem beszélsz. Amikor perelsz Istennel. Amikor nem akarsz élni. Amikor egyszerűen ki akarsz szállni.
Hallgatva a tanácsra, 2017 novemberben egy már folyamatban lévő programhoz csatlakozta. Egészen pontosan az utolsó három alkalmon vettem részt. Már az első alkalommal éreztem a deeksha erejét annak ellenére, hogy érzelmileg, lelkileg a mélyben voltam. A három alkalom után megszületett bennem a döntés, a következő sorozatot az elejétől a végéig megcsinálom. Ennek a technikának köszönhetően sikerült elengedni magam a programokon és nagyon mélyre menni a tudatomban. Megtaláltam az okokat, amikkel szembe kellett néznem.
A kapcsolatok programmal és a deeksha segítségével sikerült rendezni a kapcsolatomat szüleimmel. Két év után nem csak újra beszélünk a testvéremmel, hanem nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Már el tudom fogadni önmagamat olyannak, amilyen vagyok. Nagyon bensőséges kapcsolatom lett a Felettes Énemmel és persze Istennel. A párkapcsolatomat nem sikerült megmenteni. Nyolc és fél év után lezárásra került, ami nem volt könnyű lépés, de utólag úgy tűnik jó döntés volt. Azóta is mind a ketten járunk Klári egyéni és csoportos programjaira és a visszajelzések szerint látványos pozitív változásokon megyünk keresztül, aminek szívből örülök. Családtagok, barátok is észreveszik a változásokat. Örülnek, hogy „visszatért a régi Csaba.” Sokan nem is tudják az okát és azt sem, hogy már egy új Csaba tért vissza.
Köszönöm Klári őszinte szívvel és lélekkel végzett kitartó munkádat, azt a szeretetet, ami felőled árad. Boldog vagyok, hogy ismerhetlek. Míg élek, hálás leszek Neked.
Azt kell mondanom, hogy még soha sem éltem ennyire tudatosan, mint most. Nem ragadok bele az ego játékába. Inkább keresem, vizsgálom a történések okait és hagyom, hogy a szeretet és a hála áramoljon bennem, ill. rajtam keresztül.
A változás soha sem könnyű, de mindig egy határozott döntéssel kezdődik és tudatos, következetes lépésekkel folytatódik. Ha közben elengeded az elvárásaidat és hagyod, hogy megtörténjenek a dolgok, akkor most még elképzelhetetlen pozitív változások történnek majd az életedben, benned és a kapcsolataidban. Ha jó irányba haladsz, azt az Univerzum is jelzi feléd szinkron események, nem várt segítségek, új kapcsolatok, barátok, csodák által. Ezeket tapasztalatból mondom.
Gondolataimat egy Bruce Lee idézettel zárom, ami meghatározza mindennapjaimat:
„A tudás nem elég, alkalmazni kell. Akarni nem elég, tenni kell.”
Tégy Te is magadért, megéri!
Szeretettel: Csaba
Kati
Dóri
“Kedves Klári! Gyakran mondod a program alatt, hogy örülsz a visszajelzéseinknek. Én régóta készülök neked írni, csak valahogy sosem jutottam oda. Ha kérdezik a haverok, hogy milyen oldás lesz megint? Én csak úgy szoktalak emlegetni – vagy esetleg téged másoknak ajánlani, hogy „a Klári, tudod, aki megmentette az életemet.” Mert szó szerint így volt.
Mikor Pali (nálad segítő) ajánlotta, hogy nézzem meg a Kapcsolatok-at, mert jó lesz nekem, az ágyból se nagyon tudtam felkelni, lelkileg olyan rosszul voltam. Napokig senkinek nem vettem fel a telefont és hosszú órákat töltöttem sírással. Éppen túl voltam egy párkapcsolati krízisen akkor… Az oldás után egyébként még rosszabbul lettem! 🙂 De csak 1 napig. Elkezdett valahogy bennem dolgozni az egész, utána jöttek a következő időpontok és egyre könnyebb és könnyebb lettem. Egyre mélyebbre mentem magamban, egyre több mindent láttam át és láttam másként. Elkezdtek a dolgok másként hatni rám és éreztem magamon, hogy teljesen megújult körülöttem minden. Vagyis valójában én újultam meg ezért talán valahol mindent úgy tükrözök vissza magamnak. Amit még hozzátennék, hogy a programok erejéből még az sem vesz el, hogy most csak online mennek. Ugyanolyan erősek és fantasztikusak! Csekély szó a „köszönöm” de azért köszönöm a sok mindent, amit tőled kaptam, kaptunk. Sok sikert továbbra is. Jah és bármit felhasználhatsz természetesen az írásból visszajelzésként. Szeretettel: Dóri”
